… well, in my case, the above sentence is different, and unfortunately, it is also true for most adults: ‘I’m so stupid that I don’t play’. Playing is (could be) the key to the brain’s continuous change and development, and research shows that it is the most effective tool to stimulate the prefrontal cortex (the part responsible for everything that makes our lives work: problem solving, impulse control, creativity, perseverance and many other functions).
És hogy mi is minősül játéknak? Bármi, ami nem mereven lineáris, és ez vonatkozik a fizikai meg a szellemi tevékenységekre is: a tánc, a foci, a sakk, a harcművészetek egy része, stratégiai játékok. Az a fontos, hogy ne legyen kiszámítható, érjen bennünket meglepetés mind saját magunk részéről, mind kívülről, mert ennek óriási jelentősége van az agy fejlődése, a neuroplaszticitás szempontjából.
Általában a játék az egyetlen tevékenység az életünkben (és minél több teher, felelősség, feladat van rajtunk nap mint nap, annál inkább így van ez), amikor egyszerre van jelen két tényező: biztonságos környezetben vagyunk ÉS a mindennapjainktól eltérő, idegen szerepeket fedezhetünk föl. Ami ekkor történik velünk, az az, hogy a játék védett, kockázatmentes keretei között többféle kimenetelt megengedhetünk magunknak, ellentétben a való élettel, ahol mindig tökéletesen kell(ene) hoznunk a feladatunkat. Egy osztályvezető soha nem engedheti meg magának a munkahelyén, hogy ő legyen a legügyetlenebb a csapatban, kinevesse saját magát, kevéssé elegáns legyen az aputestével egy klottgatyában, míg a heti focin a haverokkal ez tökre rendben van, sőt. És ami őrült fontos az egészben: ez az, amivel az agyunknak teret adunk a biztonságos tesztelésre, kísérletezésre, mert a játék olyan vészhelyzet-főpróba, ahol többféle kimenetelt megengedhetünk magunknak és mégse lesznek súlyos következményei. Megfigyelhetjük magunkat, hogyan hat ránk, amikor a másik agresszív, vagy amikor mi magunk vagyunk azok a játék hevében, és ezt a tudást átvihetjük majd a mindennapjainkra.
Végül meg kell említeni egy szuperjó mellékhatást is: ha a kiégés szélén billegsz, esetleg már nyakig benne vagy, és nem segített a csikungozás, a heti 6 konditermi edzés, a meditálás, és ciki a szemeteszsákban csörgő napi pár sörösüveg is, akkor a játék az, ami csodát tehet.
Az orvos heti minimum 1 óra tiszta játékot ír elő a teljesebb, gazdagabb életért – még mindig marad 167 az összes többire. Tedd fel magadnak a kérdést: mennyit játszol most hetente? Ha nincs meg az 1 óra, változtass. Jó boltnak tűnik.
(A cikk tényei Prof. Andrew Huberman podcastjában ellenőrizhetők (Using Play to Rewire and Improve Your Brain)).
