Sokak retinájába égett bele a jelenet, amikor a Büszkeség és balítélet 1995-ös verziójában Colin Firth Mr Darcyként önmagából és majdnem fehér ingéből is kivetkőzve belegázol a tóba, hogy tomboló érzelmeit lehűtse. Ennél biztosan jóval kevesebben vannak olyanok, akiknél azok a sorok is beégtek, amelyek egy 2011-es tanulmányból származnak és amelyet Mr Firth a University College of London kutatóival együtt írt. A cikk azt vizsgálta, van-e kapcsolat az agy szerkezete és a politikai hitvallás közt (Colin arra gyanakodott, nagyon is van, és milyen igaza volt!). Kiderült: majdnem 50%-ban a genetikánk határozza meg, hogyan tekintünk a világra. Döbbenetes például, hogy a kutatók 72%-os pontossággal meg tudták mondani, az adott CT-felvétel alanya konzervatív vagy liberális szavazó-e.
Az van ugyanis, hogy a szürkeállomány más elrendeződést mutat egy konzervatív szavazónál, akinél az amigdala területe erősebb, és mást egy liberálisnál, ahol pedig a cinguláris kéreg első része az. Mindkét terület azt határozza meg, hogyan reagál az adott ember egyes érzelmi tényezőkre, a társadalmi státuszra és a konfliktusokra.
És itt jön az a rész, ami miatt ez a felfedezés jóval túlmutat a politika témakörén és egy soft-skills tréner érdeklődését is felkeltheti (meg igazából bárkiét, akit érdekelnek az emberi viselkedés mozgatórugói): ha erősebb az amigdala, akkor általában az is jellemző ránk, hogy a változással szemben a status quot tartjuk kényelmesebbnek és biztonságosabbnak, és kevésbé hajlunk a hierarchia felrúgására akár egy családi vagy munkahelyi környezetben is.
Másrészt viszont azok, akiknél a cinguláris kéreg első része a fejlettebb, erősebben hihetnek a szabad akaratban, ösztönösen jobban figyelhetnek az érzelmek valódiságára, és sokszor jobban ki vannak hegyezve a hibákra.
És hogy miért ez a sok feltételes mód? Részben azért, mert a fent említett viselkedésekért nem csak ez a két – egyébként egymással is kapcsolatban levő – agyterület felel, hanem sok másik is bekapcsolódik, másrészt meg azért, mert még egy túlméretes amigdala sem garancia arra, hogy konzervatív agyberendezésünk ide vagy oda soha nem veszünk majd részt egy palotaforradalom kirobbantásában.
És az se felejtsük el, hogy a genetika csak 50%-ban felel a fentiekért. A többi mind felvett, tanult, tanulható. Ha úgy érzed tehát, hogy a jelenlegi hitrendszered és a világra adott érzelmi reakciód jól szolgál téged a mindennapokban, az szuper hír. Ha viszont egy-egy helyzetben jobban szeretnél a rád jellemző válaszreakciótól eltérőt adni a jövőben, X érzelemből többet, Y-ból viszont kicsit kevesebbet, jó, ha tudod: van ráhatásod, 50% biztosan. Az első lépés a felismerés és a tudatosítás, azután már csak a neheze van hátra:). Hajrá!
(A cikk témáján Jay van Bavel és Dominic J. Packer The Power of Us című könyvének visszhangkamrákról szóló 4. fejezetét olvasva kezdtem el gondolkodni. A könyvet nagyon melegen ajánlom olvasásra, karácsonyra meg is hozza a postás, ha most megrendelitek.)
