Rég volt akkora aha-élményem, mint amit Sydney Finkelstein prof döntés-kurzusa adott, és ha őszinte akarok lenni, az aha mellé 2 nagy pofont is kiosztott nekem a vezetéselméleti guru. Hiába szoktam meg ugyanis, hogy mostanában elégedett vigyorral olvasom az olyan anyagokat, melyek az X területen elkövethető melléfogásokat taglalják (merthogy „én már annyit dolgoztam magamon, hogy ezeket a csapdákat el szoktam kerülni”), most az derült ki, hogy döntéseimet tekintve simán csak közepes diák vagyok, a felsorolt 5 hibából kettőt rendszeresen elkövetek (hogy melyeket, azt fedje jótékony homály).
Bár az anyag a jó menedzsmentről és a szervezeti döntésekről szól, eljátszottam a gondolattal, hogy az önvezetésre is ráhúzom és megnézem, mit mond el a hibajegyzék a saját privát döntéseimről. A tanulságokat szobám magányában vontam le, ebben a cikkben csak a mesterötöst osztom meg.
HIBA #1: HA CSAK EGYETLEN DOMINÁNS CÉLOD VAN
Magánemberként is, missziót vagy konkrét célt meghatározó vezetőnél is számos lyukra futhatsz rá, ha mindent egy célnak rendelsz alá. Mert van úgy, hogy elavul a cél – megváltoznak a körülmények, vált a piac, bejön egy innováció, ami olcsóbban oldja meg ugyanazt a problémát, amire te évek óta, erőforrást nem kímélve megoldást fejlesztesz, pedig a jeleket láthattad volna, ha kinézel az irányzék mögül. Az is sanszos, hogy így elmész néhány olyan lehetséges cél mellett, amelyek szintén fontosak lennének, és később visszaüt, hogy nem foglalkoztál velük – céges szinten jelentheti ez a végletekig vitt cost-cuttingot, ami miatt nem szánsz elég pénzt a munkavállalóid fejlesztésére vagy a minőségbiztosításra, a magánéletben pedig a nyári triatlonversenyre való felkészülés vonta el a figyelmet a pasid/csajod szülinapjáról, aztán lehet fizetni a drága vacsorákat kiengesztelésül.
Minden működés komplex, kell a rugalmasság és kell a több fókusz (még ha ezek nem egyenrangúak is).
HIBA #2: BRILLIÁNSAN MEGVALÓSÍTANI EGY HIBÁS CÉLT
Erről számtalan vicc és mém is van, bár a valóságban messze van a viccestől, ennek ellenére mégis gyakran történik meg. Sok dolgot lehet tökélyre vinni az életben úgy, hogy rajtad kívül mindenki látja: nagyon rossz helyen keresgélsz, ha a boldogságod keresed. Lehet, hogy 40 éves korodra megvan a pozi, amire még szigorú atyád is büszke (bár nem mondja), vagy az a kocsi, ami mellett mindenki lelassít a parkolóban, hogy megnézze, de a hajtástól romokban az egészséged vagy a lelki egyensúlyod, és egy hobbid sem maradt.
Még mielőtt teljesen elköteleződnél egy markáns cél iránt, kérdezz meg valakit, akinek adsz a véleményére, mit gondol ő erről. Ha nem tetszik, amit válaszol, lehet, hogy nem ő az irigy, hanem neked van átgondolnivalód.
HIBA #3: LINEÁRIS GONDOLKODÁS
Tételmondat: csak azért, mert valami jó neked, egyáltalán nem biztos, hogy még több ugyanabból a valamiből még jobb lesz számodra. És valóban: egy pohár bor ellazít, huszonegy pohártól gyorsan Zacher Gábor föléd hajló arcát látod majd meg, amint ki tudod nyitni a szemed. Heti 4-5 sport remek, de december 24-én felhívni a konditermet, hogy van-e aznap délután 5-kor edzés, és döbbent férjed azzal nyugtatni, hogy „de fadíszítésre hazaérnék”, nem annyira építi a házasságod (true story, és végül nem mentem el, igaz, edzés se volt:)). Ugyanennek mintájára például tényleg nagyon fontos a vezetői magabiztosság, de az megsokszorozva arroganciához – és ebből eredően vaksághoz – vezet.
Szóval csak módjával.
HIBA #4: AMIKOR AZ ÖSZTÖNZŐK FELVÁLTJÁK A HITET
Beleállsz egy célba, mert hajt, fűt, a legjobbat hozza ki belőled és hiszel benne. Vannak az út mentén ösztönzők, mert jó, ha néha meg lehet pihenni az úton, learatni a jutalmat és aztán menni tovább. Megtörténhet azonban, hogy időközben kimegy alólad a cél (vagy mert megváltoznak a körülmények, vagy te változol meg, vagy a céged alakul át, ezer oka lehet), és nem tart más az úton, mint az ösztönzők. Hit nélkül viszont a cél használ téged, és nem te tartasz felé.
Itt is fontos a rugalmasság és az odafigyelés: ha észreveszed, hogy deficited van hajtóerőből, állj meg, nézd meg, miért, és ha kell, tervezz újra.
HIBA #5: HA FAKE-ELED A KÜLDETÉSED
Itt se kell messzire menni példákért: ha egy cég a csupapiros karácsonyi reklámjában jó zenével, meleg hangon arra biztat, hogy köss náluk szerződést, vegyél náluk terméket, térj be hozzájuk stb, mert nekik tényleg te vagy a legfontosabb, utána az ügyfélszolgálatot napokig nem éred el telefonon, goromba veled a telefonoskisasszony, és ráadásul a határidő lejárta után se reagálnak a panaszodra, akkor a „mindenünk az ügyfél” szlogen inkább sértő, mint igaz. Magánemberként is sok a nem-önazonos mondat; és tényleg fontos, hogy senki nem fehér vagy fekete, senki nem hazudik egyfolytában, de ha szeretetről, elhivatottságról, önzetlenségről és odaadásról hazudunk, azzal ezeket a fogalmakat segítünk erodálni, pedig már így is alig maradt belőlük valami.
Szóval a döntésekre visszakanyarodva: ahelyett, hogy a háborúról meg a globális felmelegedésről elmélkednénk és gyűjtenénk be az ötezredik információt meg szakértői véleményt, érdemesebb lenne többet foglalkoznunk azzal, amire ráhatásunk van (merthogy az említett témákra nemigen): saját privát és szakmai döntéseink minőségére, irányára és hatásaira.
