Az olyan merész képzettársításokat, mint a csatolt fotó (melynek a jelentését azért majd elárulom pár sorral lejjebb) azért szeretem, mert egyrészt engem jól elszórakoztatnak, másrészt tapasztalatom szerint egy intellektuális sokk fogékonyabbá teszi az olvasókat/hallgatókat/résztvevőket az aktuális tartalom befogadásra, főleg, ha olyan agyonmantrázott téma a téma, mint a rendszeres testmozgás. Ebben a rövid cikkben arra vállalkozom, hogy néhány erősebb állítással elgondolkodtassam azokat, akik esetleg nem sportolnak minden nap:), és hozzak pár haszonérvet arra, hogy a legjobb nap a kondibérlet-vásárlásra vagy az app-letöltésre 15 éve volt ugyan, de a második legjobb nap ma van.
állítás #1: „Az emberi agy egyetlen célt szolgál: a mozgást.”[1] Sőt, az emberi test úgy fejlődött az évezredek során, hogy egyre alkalmasabb legyen a futásra és a rövidebb-hosszabb távú erőkifejtésre.
Az emberiség történelmének kezdetén a túlélést az biztosította, ha elég ütemesen tudtunk elfelé futni a veszélytől, és ha megvolt a megfelelő sebességünk, amikor a vacsora üldözésére került sor. Az evolúció olyan csodásan segített minket ebben, hogy az agyunk és a testünk időről-időre örömmel („high” állapottal) jutalmaz(ott már akkor is) minket, ha eléggé elmerül(t)ünk egy mozgásformában, legyen az bármilyen intenzitású is, mert annak idején ezzel tudta biztosítani az anyatermészet, hogy a gyűjtögető és vadászó életmód elnyerje jutalmát. És még csak nem is fontos annyira felgyorsulnunk közben, hogy utol tudjunk érni egy gepárdot:), pár óra jó iramú túrázás is megteszi.
állítás #2: Ha ma elkezdesz nulláról mozogni heti összesen 90 percet (napi átlag 13 perc), azzal máris 14%-kal csökkented az esélyét, hogy a krónikus betegségek bármelyike idő előtt elvigyen[2].
Ehhez nincs sok hozzáfűznivaló, max egy kis összehasonlítás: 2010-ben egy kutatócsoport eltöltött pár hetet a hadzákkal, azzal a tanzániai törzzsel, akik feltételezhetően a leginkább megőrizték őseink életmódját, ma is vadásznak és gyűjtögetnek az élelemért. Álljon itt egy táblázat a hadzák és a jelen példában a „nyugati” embert képviselő átlag USA-polgár paramétereivel (persze nagy a szórás az utóbbi kategóriában, mert 76 éves édesapám még most is durván kenterbe veri a modern társadalmak átlagát, de az összkép mindenképp nagyon hervasztó):
| a hadzák | egy átlagos amerikai (USA) | |
| intenzív testmozgás (időtartam/nap) pl. futás | 2 óra | 10 perc alatt |
| könnyű testmozgás, pl. gyaloglás | több órányi | erről nincs adat |
| a legaktívabb korosztály | kb. egyenlő, de inkább az idősek | a 6 éves gyerekek |
Nem akarok demagóg lenni, mert annak, hogy hadza testvéreink sem szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, sem depresszióval és szorongással nem küzdenek, ára is van, mármint azért én se szívesen adnám föl a mosógép áldásait azért cserébe, hogy napi fél órán át mángorolhassam a kimosott kosztümkabátom a gazdagréti csorgó partján, de azért eléggé elkámpicsorodtam, amikor Kelly McGonigal könyvében[3] ide értem az olvasásban.
állítás #3: Ahhoz, hogy elmondhasd, fitt vagy, három síkon kell karbantartanod magad: kardió, izomerő és stabilitás.
Mindhárom kulcsfontosságú ahhoz, hogy garantálja azt, hogy ameddig élsz, többé-kevésbé egészséges leszel. Ezt sem akarom túlragozni, meg lehet már találni a mindenféle számokat akárhol, és Dr Peter Attia Longevity-jét is kiadták már magyarul, ahol a teljes orvostudományi levezetés is megvan, de a következő célokat érdemes megközelíteni, ha azt akarjuk mondani a végén, hogy rajtunk nem múlott:
- kb heti két órányi kardió 2-es zónában (amikor még épp tudnál beszélgetni, de már nem mindig esik jól:)),
- erősítő edzések, melyek egyaránt fókuszálnak a fogás erősségére (grip strength), a koncentrikus és az excentrikus erőkifejtésre, mindenféle húzómozgásra, és végül a csípőhinta-típusú gyakorlatokra (sok kutató azt mondja, az izomerő növelése még fontosabb az egészséghez, mint a kardió-típusú edzés, bár az is igaz, hogy más kutatók ennek épp az ellenkezőjét mondják, so csináljunk mindkettőből annyit, amennyit csak lehet, abból nem lehet baj),
- stabilizáló gyakorlatok (a jóga kiváló erre, de sok az alternatíva).
Ebből annyi a tanulság, hogy az se dőlhet hátra nyugodtan, aki rendszeresen fut vagy aki hetente többször jár gyúrni, mert a teljes képhez a másik két forma is hozzátartozik.
állítás #4: Itt jönne a sport össze többi hozadéka tudományosan alátámasztva, olyanok, mint az éltető közösségi élmények átélése (akkor is, ha csak egy FB-csoportban olvasgatunk kommenteket, beszámolókat a sportunkkal kapcsolatban), a magány és depresszió enyhülése, az, hogy a rendszeres mozgás erősít bennünket a kihívások idején, fogékonyít az örömre stb), de most indulok edzeni, ez egy következő cikk témája lesz.
Adós vagyok viszont a fotó indoklásával. A képet Jonathan Caramanus készítette Greg Armfield fotósról, aki épp a Nairobi Nemzeti Parkban mulasztja el az orrszarvúk párzását lencsevégre kapni, mert valószínűleg valami még fontosabb lefotóznivalót lát, legalábbis azt hiszi. És ez az, amiért a téma kapcsán eszembe jutott a kép: szerencsére ma már egyre többen veszik evidensnek azt, hogy foglalkoznunk kell a lelki és mentális egészségünkkel, rendszeresen és kitartóan, mert a boldog élet sokunktól igényel extra ráfordítást önmagunk felfedezése és építése terén, csak arra nem marad idő és elég figyelem, ami ennek előszobája lehet és mindenképpen előfeltétele, legalábbis hosszútávon, és ez a valami a testünk egészsége és ereje. Merthogy a test a lélek temploma, és bár ezt a bibliai idézetet rengeteg dolog alátámasztására idézték már, egy biztos: egy erős és boldog testben hamarabb lel erőre és boldogságra a lélek is.
[1] Daniel Wolpert agykutató állítása, in: Kelly McGonigal: A mozgás öröme, Ursus Libris, 2022, p. 11, ford.: Turóczi Attila
[2] Dr Peter Attia: Outlive, Vermilion, 2013, pp. 217-8
[3] 18. o
