A Recogna még novemberben tartott a halogatásról egy workshopot egy olyan csoportnak, ahol a résztvevők jórészt cégvezetők és döntéshozók voltak, akiknek ahhoz, hogy jól menjen az üzlet, muszáj flottul vinniük a napi ügyeiket. És bár van az a tétel, hogy „mindenki halogat valamit”, nem tudtuk, mennyire lesz releváns a téma ebben a csapatban. Hát az volt.
Amikor halogatásról beszélünk (akár a magánéletben, akár a napi, jellemzően nem operatív üzleti feladatokban), néhány dologgal muszáj tisztában lennünk, ha hatékonyan akarjuk kezelni.
Az első ezek közül az, hogy a halogatás egy érzelmi-önszabályozási probléma evolúciós gyökerekkel. Az agy ugyanis nem jólétre, hanem túlélésre rendezkedett be, és igyekszik elkerülni a negatív dolgokat, mert veszélyként értelmezi őket – és valljuk be, a hosszú távon jó életminőséget garantáló tevékenységek, mint például az önmagunkkal való foglalkozás/önfejlesztés és a sport nagy energiabefektetést igényelnek, tehát negatívumnak éli meg az agy. És ilyenkor van az, hogy a rövidtávú hangulatjavítást a hosszútávú célratartás elébe helyezzük akkor is, ha már abban a pillanatban tisztában vagyunk ennek negatív következményeivel, amikor úgy döntünk, hogy ebben a hűvös szélben nem megyünk ki futni, majd inkább holnap, viszont épp most kommentelt valaki a posztra, amit kiraktunk Facebookra, ez remek alkalom, hogy rögtön válaszoljunk is neki.
A másik fontos tény, hogy soha nem a tevékenység az, ami miatt halogatunk, hanem a hozzá kapcsolódó negatív érzelem miatt, amely érzelem viszont univerzális.
Az is meghatározó, hogy a halogatás – ami oly sokszor akadályozza például egy-egy hasznos/egészséges stb szokás felvételét – azért olyan nagy csapda, mert ha egyszer elmegyünk futni vagy meghallgatunk egy olasz párbeszédet a nyelvtanuláshoz, az eredmény nem látszik azonnal, sőt, nemcsak hogy sok idő kell a látványos eredményhez, de a fejlődés még csak nem is lineáris. Az a jutifalat viszont, amit kiutalunk magunknak, ha sikeresen elkerülünk egy „fájdalmas” nekiveselkedést valami olyasminek, aminek az eredményét majd csak hónapok múlva kezdjük látni, az a jutalom tehát azonnali és kézzelfogható, és akkor vissza is értünk az alapgondolathoz az evolúciós alapdrótozással kapcsolatban.
A jó hír az, hogy van kitörés a loopból, vannak trükkök és fogások, amelyek segítségével a halogatás legyőzhető, ezekre egy következő cikkben nézünk rá. Spoiler alert: ha nem vagyunk elköteleződve a cél iránt, egyik technika sem fog működni már középtávon sem.
(Aki addig is bővebben akar olvasni vagy hallgatni a halogatás legfrissebb tudományos eredményeiről, elsősorban Timothy A. Pychyl PhD munkáit ajánlom, aki a szakma szerint dobogós a témával foglalkozó szakértők között.)
