A stresszről rengeteg dolgot szoktak mondani, és szegény stressz ezek egyikét se nagyon teheti ki a kirakatba. Pedig már kábé 3 évtizede publikálnak dögivel olyan tanulmányokat és kutatási eredményeket, amelyekből kiderül, hogy az egész distressz-eustressz dolog nem teljesen úgy van, ahogy mesélni szokták, és hogy nem a stressz káros önmagában, hanem a stressznek és annak a kombója, ahogyan gondolunk rá.
Zárójel: ennek a cikknek nem ez a szorosan vett témája, de álljon itt azért egy amerikai kutatási eredmény 1998-ból, amikor 30.000 embert kérdeztek meg az előző évben átélt stresszről és az ehhez való viszonyáról. Azt találták, hogy csak azoknál növelte meg a stressz a halálozás valószínűségét – de ott aztán vastagon, 43%-kal -, akik úgy is gondoltak rá, mint ami káros az egészségre; azoknál, akik az élet természetes részeként tekintettek rá vagy urambocsá’ a pozitív hatásait emelték ki, nem volt nagyobb a halálozási kockázat, sőt, az derült ki, hogy ez utóbbi csoport mutatói még azokénál is jobbak voltak, akik azt jelentették, hogy a vizsgált időszakban egyáltalán nem volt számottevő stressz az életükben. Tehát a mindset, aminek a fontosságát nem győzzük eleget emlegetni, itt is meghatározó. Az egyik írásban olvastam egy vicces megfogalmazást: ettől még azért senki nem fog térden állva könyörögni, hogy please, give me more stress, de az átkeretezésen érdemes elgondolkodni. Természetesen egy rákot jóval nehezebb átkeretezni, mint ha a Lambódat karcolták volna meg, ezt nem vitatja senki, és azt sem, hogy mindig nem sikerülhet az átkeretezés. Zárójel bezárva.
Amire viszont tényleg érdemes odafigyelni, mert nagyon negatív hatása van az életünkre, az az, hogy milyen lehetőségekre és kihívásokra mondunk nemet időről-időre amiatt, mert tartunk tőle és inkább bele sem vágunk. És ezzel egyben nemet mondunk arra, hogy az önmeghaladás révén erősebbé, boldogabbá váljunk és (tovább) erősödjenek az emberi kapcsolataink.
Zongorázzuk csak végig a múltunk néhány olyan választási helyzetét, amikor inkább nemet mondtunk valamire a fenti okok miatt – egy állásra, egy váltásra, egy felkérésre. Vajon gazdagabb vagy szegényebb lett az életünk emiatt? Mi az az ár, amit talán még mindig fizetünk ezért? Rengeteg energia (és stressz) megy bele egy-egy helyzetbe akkor is, amikor elkerülni próbáljuk, pedig huszadszor jön szembe talán.
Természetesen az önmeghaladás nagyon nehéz és fájdalmas tud lenni, éppen ezért fontos, hogy megértéssel és szeretettel forduljunk magunk felé az ilyen helyzetekben is, de a megértés és szeretet nem szabad, hogy egyben azt is jelentse, hogy minden nagy kihívástól óvjuk magunkat. Ilyenkor érdemes leülni és elképzelni magunkat, hogyan éreznénk a világot akkor, ha mégis meglépnénk és már a gyümölcseit élveznénk. És ha úgy találjuk, hogy attól szebbek, jobbak, boldogabbak lennénk, bele kell rohanni, igent mondani, utána már úgyis ciki visszafordulni:).
