Amikor légikatasztrófákról hallunk és elképzeljük, mi vezethetett a végzetes pillanatig, általában technikai problémák, hirtelen megjelenő madárraj, viharos időjárás, vagy esetleg egy gépeltérítés az, ami megfordul a fejünkben, az egyes nemzetek közötti karakterbeli különbségek biztosan nem, pedig ennek óriási szerepe volt a Korean Air 801-es járatának 1997-es lezuhanásában (és még jó néhány hasonló tragédiában).
Azt, hogy az egyén hogyan kommunikál, csak részben határozza meg a természete, nagy jelentősége van emellett annak, hogy mit tart az adott nép, amelyhez tartozik a hierarchiáról és a szabályokról, mert ez nagyban be fogja határolni azt, hogy mit enged meg magának a kommunikáció direktségét illetően, akár egy vészhelyzetben is. A fent említett repülőgép-balesetet is sokan tulajdonítják annak – jórészt a feketedoboz felvételeire alapozva -, hogy a koreai másodtiszt és fedélzeti mérnök a hierarchikus viszonyok kulturálisan kódolt nagyfokú tisztelete miatt nem akart/mert/tudott elég határozott kommunikációt alkalmazni a kapitánnyal szemben annak érdekében, hogy elkerüljék a bajt.
Geert Hofstede kutatásai az egyes nemzetek kulturális dimenzióit illetően óriási segítséget jelentenek, ha jobban el akarunk igazodni a témában. Hofstede rendszere mára 6 dimenziót különböztet meg az eltérések érzékeltetésére: a hatalmi távolság, az individualizmus, a maszkulinitás, a bizonytalanságkerülés, az orientáció és az engedékeny vagy korlátozó szemlélet mutatóit.
A címre visszautalva az egyik nagy érdekesség Magyarország számait megnézve (https://www.hofstede-insights.com/fi/product/compare-countries/) a bizonytalanságkerülés: minél magasabb ez a szám, annál jobban igénylik az állampolgárok a szabályokat és bíznak a bevett eljárásokban, hivatalokban. Mi masszív 82 pontot értünk el a 100-as skálán (összehasonlításképpen a britek 35-ön, a dánok 23-on! állnak), ennél már csak a maszkulinitás-pontszámunk magasabb – 88 -, ami azt jelenti, hogy a magyar társadalom sokkal inkább fókuszál a teljesítményre, sikerre, versengésre és tartja azokat értékmérőnek, mint az életminőséghez kapcsolódó aspektusokat, a szolidaritást és a másokról való gondoskodást (szemben például a dánok 16 pontjával).
Árulkodó a másik oldalon az, hogy az életélvezet presztízsét leíró engedékeny/korlátozó szemlélet mutatószáma – vagyis hogy mennyire tartja egy nemzet a létezés természetes és kívánatos részének a jól élt életet – nálunk az elég gyengécske 31, ehhez képest az ausztrál 71 vagy akár a dél-afrikai 63 is fényévekre van. De no para: ha változtatni akarunk, az első lépés az önismeret és az, hogy rá tudjunk mutatni, hol a hiba a rendszerben – innen már csak jó adag tudatosságra meg munkára van szükség ahhoz, hogy ez utóbbi kategóriában ne ez a szám nézzen ránk vissza néhány év elteltével.
