… vagyis az én esetemben másképp szól a fenti mondat, és sajnos felnőtt embertársaim többsége is így van ezzel: “vagyok annyira hülye, hogy nem játszom”. A játék, a játszás ugyanis kulcs (lehetne) az agy folyamatos változásához, fejlődéséhez, a kutatások szerint pedig egyenesen a leghatékonyabb eszköz ahhoz, hogy stimuláljuk a prefrontális kérget (ez a rész felelős mindenért, ami kúllá teszi az életünket: a problémamegoldásért, az impulzuskontrollért, a kreativitásért és a kitartásért, meg még rengeteg funkcióért).
És hogy mi is minősül játéknak? Bármi, ami nem mereven lineáris, és ez vonatkozik a fizikai meg a szellemi tevékenységekre is: a tánc, a foci, a sakk, a harcművészetek egy része, stratégiai játékok. Az a fontos, hogy ne legyen kiszámítható, érjen bennünket meglepetés mind saját magunk részéről, mind kívülről, mert ennek óriási jelentősége van az agy fejlődése, a neuroplaszticitás szempontjából.
Általában a játék az egyetlen tevékenység az életünkben (és minél több teher, felelősség, feladat van rajtunk nap mint nap, annál inkább így van ez), amikor egyszerre van jelen két tényező: biztonságos környezetben vagyunk ÉS a mindennapjainktól eltérő, idegen szerepeket fedezhetünk föl. Ami ekkor történik velünk, az az, hogy a játék védett, kockázatmentes keretei között többféle kimenetelt megengedhetünk magunknak, ellentétben a való élettel, ahol mindig tökéletesen kell(ene) hoznunk a feladatunkat. Egy osztályvezető soha nem engedheti meg magának a munkahelyén, hogy ő legyen a legügyetlenebb a csapatban, kinevesse saját magát, kevéssé elegáns legyen az aputestével egy klottgatyában, míg a heti focin a haverokkal ez tökre rendben van, sőt. És ami őrült fontos az egészben: ez az, amivel az agyunknak teret adunk a biztonságos tesztelésre, kísérletezésre, mert a játék olyan vészhelyzet-főpróba, ahol többféle kimenetelt megengedhetünk magunknak és mégse lesznek súlyos következményei. Megfigyelhetjük magunkat, hogyan hat ránk, amikor a másik agresszív, vagy amikor mi magunk vagyunk azok a játék hevében, és ezt a tudást átvihetjük majd a mindennapjainkra.
Végül meg kell említeni egy szuperjó mellékhatást is: ha a kiégés szélén billegsz, esetleg már nyakig benne vagy, és nem segített a csikungozás, a heti 6 konditermi edzés, a meditálás, és ciki a szemeteszsákban csörgő napi pár sörösüveg is, akkor a játék az, ami csodát tehet.
Az orvos heti minimum 1 óra tiszta játékot ír elő a teljesebb, gazdagabb életért – még mindig marad 167 az összes többire. Tedd fel magadnak a kérdést: mennyit játszol most hetente? Ha nincs meg az 1 óra, változtass. Jó boltnak tűnik.
(A cikk tényei Prof. Andrew Huberman podcastjában ellenőrizhetők (Using Play to Rewire and Improve Your Brain)).
